Lírom a gondolataimat, amíg még frissek. Megpróbálok anélkül véleményt mondani, hogy durvább spoilereket elejtenék, csak hát ez elég nehéz tekintve, hogy az egész film a durvábbnál durvább csavarokra épül. Röviden szólva, semmi sem az, aminek látszik. És ez nagyon tetszett a filmben, mert manapság a legtöbb médium és szórakoztatóipari termék meg akarja mondani, hogy mi jó és mi rossz. Fekete és fehér. Nincs átmenet. Itt viszont minden pillanat totális bizonytalanság és kételkedés. David Fincher megint olyan hangulatot teremtett, amiért érdemes két és fél órát feláldozni. 
Az alapsztori: Nick és Amy boldog házaspárnak nem igazán nevezhető, a történet az ötödik házassági évfordulójuk napján kezdődik. Arra már az elején fény derül, hogy ez nem éppen idilli kapcsolat az övék, de emiatt akár vállat is vonhatnánk, minden házasságban akadnak hullámvölgyek. Hát ebben is, de akkorák, hogy EJHA! Miután Nick benyakal korán reggel egy whiskyt, és hazatér, döbbenten lép be az üres lakásba és fedezi fel, hogy a felesége eltűnt. A nappaliban az összetört üvegű dohányzóasztal felborítva, a vasalás félbehagyva, de ezen kívül semmi. Nekem már itt gyanús volt, hogy ugyan, hogy lehetne, hogy valakit elrabolnak, és mindössze annyi történik, hogy egyetlen asztal feborul. Megérkezik a rendőrség, elkezdődik a nyomozás. Látjuk, hogy Nick mennyire szerencsétlenül kezeli az egész helyzetet, nem tud mit kezdeni azzal a felhajtással, amivel a média fogadja tálalja a szörnyű esetet.
Itt igazából abba kell hagynom a történet részletesebb taglalását. A cselekmény zseniális, a forgatókönyv isteni, fantasztikusan rakosgatták össze a kirakós darabjait, mindenhol éles váltások, ugrások, az embernek nagyon kell figyelnie, hogy összeálljon a kép. 
A brutalitás, a nyomasztó hangulat, az őrület határán való ingázás - aki rajong az ilyesmiért, annak kötelező darab.
!!!!SPOLIER A BŐVEBBEN MÖGÖTT!!!!

De csak egy kicsit, nem kapjátok meg az egész sztorit, muhaha. Szóval, ami engem egyszerre megfogott és eltávolított, az az volt, hogy senkihez nem tudtam érzelmileg kötődni ebben a történetben, mert kb tízpercenként kiderült egy olyan részlet, ami teljesen más megvilágításba hozta a dolgokat, és az embereket. A film végére szinte teljesen elfelejtettem, mi is volt a kiindulópont. Karakterfejlődés főleg Ben Affleck - Nick részéről tapasztalható, hiszen ő szépen beletanul a szerepébe, a bájolgásba a kameráknak. Rosamund Pike, azaz Amy (ez a nő aztán nem semmi. Ezért minimum egy Oscar-jelölést neki.) karaktere viszont nem tudom, mennyire nevezhető fejlődőnek, hiszen végülis minden (!!!NAGYSPOILER!!!!) egy nagy terv része volt. Egyébként kicsit nehéz volt követni a indítékait, hogy mit és pontosan miért is tett, mert nehéz volt kiigazodni a hazugságok között.
Nekem a vége nem tetszett, illetve, még sokat kell elmélkednem rajta, vagy minimum megnéznem még háromszor. Bár nyilván metaforikusan kell értelmezni, hogy nincs ott a pont az i-n, és ez az egész egy végtelen színjáték, de mégis, én vártam volna még valami brutális csattanót. 
Összességében izgalmas és lenyűgöző, mindenképpen érdemes megnéznie annak, aki szereti az olyan filmeket, amin sokat kell agyalni még a megtekintése után.