Lááááttam én, amikor néztük a filmet, hogy regény alapján készült, de azt gondoltam, biztos valami ősrégi, elfeledett és jól felturbózott könyv lehet... de nem. Egészen friss, 2012-ben jelent meg, persze magyarra idén, gondolom a mozifilm hatására fordították le. Kell, el akarom olvasni, kell, kell és kell!
Tegnap megint hajnaloztunk a barátokkal, jó volt, mert végre összegyűlt a teljes díszes társaság, azok is, akik az egyetem miatt most kicsit távolabb vannak tőlünk (mármint szó szerint, mert másik városba mentek). Szóval nagyon jól éreztem magam, feltöltődtem, de kicsit el is szontyolodtam, mert tudom, hogy az ilyen mulatságok az elkövetkezendő öt, de minimum három évben eléggé meg fognak ritkulni... Dehát ez van. Néha irigylem őket, amiért vállakoztak erre, hogy elmennek egy teljesen idegen városba. Nekem is megfordult anno a fejemben, de a kollégium gondolata teljesen elborzasztott. Persze amióta a gólyatáborban megtapasztam, hogy milyen is egy koli manapság, in twothousandandfourteen, simán bevállalnám. Erre mondják ugyan, hogy késő bánat, a fene egye meg.
Esik az eső. Már lassan talán 3 napja. Folyamatosan. Elvagyok. Csak ne kelljen kinyitnom az ablakot, mert repülnek a poszterek a falamról.
(Most megint olyan hülye állapotban vagyok, hogy örülök, csak nem tudom, miért.)