Mostanában a világ legszerencsétlenebb emberének érzem magam. Úgy különösebb ok nélkül. Illetve, pontosan ezért. Mert nincs az égvilágon semmi, amiben meg tudnám mutatni, hogy nem vagyok egy balfasz. Úgy fellángolnak bennem manapság a dolgok: festeni akarok, rajzolni akarok, fényképezni akarok, ékszert készíteni akarok, írni akarok, olvasni akarok... hirtelen mindent akarok egyszerre, aminek az lesz a vége, hogy nem lesz belőlük semmi. Rajzolni nem tudok, festeni végképp, minőségi fényképezőm nincs, és várhatok minimum karácsonyig, hogy (esetleg!!!) kapjak egyet, az ékszerkészítéshez pedig alapanyagok szükségesek. Amiket egyébként hamarosan beszerzek egy online üzletből. Már kész a listám, csak meg kell rendelnem. Ennek ellenére tudom, hogy ha már a kezembe lesz a kis készlet, valamit tuti elrontok majd, teszem azt odaégetem az égethető gyurmát, vagy elszakítom a láncokat, eltörök valamit, vagy szimplán rájövök, hogy mindehhez én túl béna vagyok, és egyszerűen ááááááááááá. Néha szeretnék kilépni a világból. Csak egy kicsit. Itthagyni a testemet ezen a széken és egy kicsit körberepülni az univerzumot... vagy tudom is én.