Ma megkaptam az első, felsőoktatási intézményben szerzett ötösömet. Őrület, mi van velem? Sosem voltam kitűnő tanuló, mindig csak azt tanultam, ami éppen érdekelt. Ezt sokan mondják, de az igazság az, hogy sokakat nem érdekel egyetlen tantárgy se. Engem viszont mindig megmozgatott az irodalom, szóval mindig strébernek éreztem magam, amikor a tanárnő (aki istenem, de hiányzik) bejelentette, hogy fogalmazást kell írni következő órára, és mindenki nyavalygott, én viszont majd' kiugrottam bőrömből. Azt se felejtem el, amikor egyik óra után, amin a tanárnő felolvasta a fogalmazásomat, odajött egy osztálytársam, és azt kérdezte: Neked valami költő volt a nagyapád? Szívesen elkezdtem volna neki fejtegetni, hogy valójában a költészethez nem sok köze van egy elemző fogalmazásnak, de inkább csak annyit mondtam, hogy: nem. 
Az egyetemen ilyen helyzet valószínűleg sosem fog előfordulni. Itt tényleg mindenki szeret írni és olvasni. Ez valami felemelő érzés. Hihetetlen, hogy milyen intelligens dolgokról tudunk beszélgetni, és hogy alkotói szempontból mennyire őszinte lehetek ezekkel az emberekkel, mert tudom, hogy ők is hasonlóképpen vannak vele. Ugyanakkor néha megijedek attól, mennyi mindent tudnak. Vagy csak kedvelnek. Egyik órán szóba kerültek a kötelező olvasmányok. Meglepődtem, és kicsit lejjebb csúsztam, amikor hallottam, hogy csoporttársaim mennyir élvezték az olyan regényeket, vagy egyéb írásokat, amiktől én a falra másztam anno. Nagyon ritka alkalom az én életemben, hogy saját akaratomból nem kortárs regényt olvassak. Vannak kivételek, Jane Austen, a Brönte-nővérek regényei, vagy az Anna Karenina, amiket kifejezetten szeretek. De nem tudom... lehet azért van, mert én Harry Potteren nőttem fel, és mert nem könnyen azonosulok egy Bovarynéval, vagy egy Júliával. Mégis néha kicsit butyutának tartom magam, amiért nem olyan "kifinomult" az ízlésem a könyvek terén. Persze, nem fogom hirtelen belevetni magam a századok tengerébe, és átrágni magamat az összes klasszikuson. Na neeeeem, azt azért nem. *eldobja a Shakespeare összes drámái-t*
Ezek a szörnyű tények, ladies and gentlemen. Egyébként roppant mód örülök, hogy már csak a holnapi kemény 1 (azaz EGY) órámat, plusz valami tájákoztató előadás kell végighallgatnom, aztán végre egy kis pihenés. Rám fér már. Szünet után meg egy rakás zh szakad a nyakamba...