Bocsánat a hosszú kihagyásért. Mint arra már utalgattam, lassan belecsusszanok a vizsgaidőszakba. Már a jövőhéten vizsgázok két tárgyból, készítenem kell egy előadást és két szemináriumi dolgozatot. Mindezt úgy, hogy még bele se szagoltam jegyzeteimbe. 
Aztán azt is szeretem, hogy a tanár meg sem kérdezi, van-e elsőéves hallgató az óráján, és nem magyarázza el a számára és a felsőbbévesek számára evidens, nekem viszont érthetetlen részleteket. A héten szóltunk neki egy páran, hogy nekünk erről fingunk sincs, mert elsősök vagyunk.
- ELSŐSÖK?! - akadt ki teljesen. 
Már tudom, hogy a félreértéseket jobb mihamarabb tisztázni.
Zh-ra még el kell olvasnom 4 könyvet, 3 nap alatt. Én azt vallom, az ember ne ígérjen meg olyat, amit nem tud betartani. BIZTOS, hogy nem fogom elolvasni őket. Maximum egyet. Az is több, mint a semmi.
Ma végre jön a Miklós és megtömi a csizmámat. Este mondjuk kocsmázni megyek, szóval nem tudom, hogy fog a csizma az ablakomba kerülni. Nálunk ez a szokás még nagyon szigorúan megy, de sosem tudtam, hogy tudja anya becsempézni azt a sok édességgel töltött zacskót a szobámba anélkül, hogy meghallanám. Ez is olyan anyás titok.
Apropó, megjöttek az ékszeralkatrészek, amiket ezer éve megrendeltem. Már alig várom, hogy valamit alkossak belőlük. :) Talán még karácsonyi ajándéknak is jók lesznek.