Máris eltelt egy hét. Egy hete igazi, valódi, létező egyetemista vagyok. Lényegében csak négy napja, de ne vesszünk el a részletekben. Nem tudom, hogy csak azért fura most ez a kötött időbeosztás, mert eddig csak lustálkodtam és végighenyéltem a nyarat, kiélvezve az érettségi utáni hajszát, vagy ez végig ilyen átkozottul fárasztó lesz? Az össze-vissza rohangálás a tantermek után, a fárasztóan agyzsibbasztó előadások (amik egyébként érdekesnek tűnnek, de ki a fene bír másfél óráig szünet nélkül koncentrálni), és a úgy minden, más nyomot sem hagyott bennem, csak a kimerültséget. Lelkileg (és inkább fizikailag) talán még nem voltam felkészülve erre. Ráadásul eszméletlenül fáj a hátam, hála a fantasztikusan kényelmetlen, ülésre szinte totálisan alkalmatlan székeknek, amik félévig várhatóan tönkreteszik az ülőgumómat és a gerincemet. Talán ez jár cserébe az államilag támogatott képzésért, csak ezt elfelejtették még az apró betűs részben is közölni. 
De nem számít. A cél lebegjen a szemem előtt, ez a lényeg. A legdurvább gerincferdüléssel, de akkor is át fogom venni azt az átkozott diplomát öt éven belül. Addig is csókoltatom azokat, akik itt túlélték bármiféle fizikai torzulás nélkül.

Készen állok, kapitány.
Röpke 4 nap múlva elkezdődik a kiképzésem. Az új élet. Az órarendem egész tűrhető, a pénteki (a kedvenc) napot végre teljesen a szabadság édes élményének szentelhetem. Kíváncsi és izgatott is vagyok egyszerre... meg fáradt. Pokoli fáradt, hála kora hajnali tantárgyfelvételnek. 
Két hete lement a gólyatábor is, amit nagyon élveztem, de az után is rettenetesen kimerültem, majd miután észrevettem, hogy megjelentek az arcomon az alkoholizmus első jelei, megfogadtam, hogy egy darabig nem iszom. Másfél hétig tartottam is magam. 
Múlt héten elruccantunk nyaralni is, és megjöt az ihletem mindenféle történethez, amik a fejemben már javában alakulnak. Addig is, felraktam a Grace naplójának egy újabb fejezetét. Jó olvasást! :)
 

Elérhetővé tettem Grace naplójának második bejegyzését, és remélhetőleg hamarosan a következőt is olvashatjátok. :)
Az utóbbi pár napban ismét megszállt az ihlet, nagyon pörög az agyam. Amiből nem biztos, hogy valami maradandó alkotás is fog születni (a naplón kívül), de most élvezem ezt az állapotot.
Ihletforrásnak mutatnék egy zenét nektek. A Two Steps From Hell már régóta az egyik kedvencem. Ők egy olyan zenei formáció, akik betétdalokat és aláfestő zenéket készítenek filmekhez, előzetesekhez, számítógépes játékokhoz. Elképesztően magával ragadó, ötvözik a klasszikust a modern stílusokkal, és minden albumuk más-más koncepciójú, nyilván attól függően, mihez készült. Jelenlegi kedvencem egy nem régen megjelent albumuk, a Miracles. Hallgassatok bele, és a többi zenéjükbe is, én mondom, megéri. 

Rég fordult már elő, hogy egy nap több poszttal is jelentkezzek, de íme, most megtörtént. Újból belevágtam egy regénybe, pontosabban egy blog írásába, mely azúttal nem az én blogom. Nevezhetjük egy alteregónak. Az Írásaim menüpont alatt a GRACE NAPLÓJÁT keressétek. Hasonló stílusú, mint egy régebbi írásom, a Jennifer Naplója (és nem csak a címét tekintve). Nagyon hiányzott már ez a könnyed írás, és nagyon jól esik újból ilyen történetet írnom. :) Az Első bejegyzés még igazán a kezdetek kezdete, nem túl sok információval, de hamarosan új bejegyzéssel jelentkezek. Illetve Grace jelentkezik.

Az összetettség jó dolog. Izgalmas, ha valami több rétegből épül fel, ha valamit sokáig tart meghámozni, ha kell idő, hogy megleld a magját, a szívét, a lüktető erejét. Sokkal érdekfeszítőbb egy-egy szó, mint húsz sor, egy aprócska, titokzatos mosoly, mint a bárgyú viccek hosszú sora. Sokkal érdekesebb keresni az indokokat, mint megtalálni őket. Ezerszer izgalmasabb olyan bonyolultnak lenni, hogy magad sem tudsz kiigazodni a gondolataidon és az érzelmeiden, mint egy rideg, számító gépezetként élni.

Mennyivel jobb óvatosan lépdelni a fák alatt, siklani a bokrok ágai közt, mint szétzúzni mindent, ami körülöttünk van.